1. bentről kívülre dob. kidobta a labdát az utcára.

2. eldob, szemétbe dob.

3. biz <fölösleges valamit, megbetegedett szervet stb. > eltávolít. kidobták a vakbelét.

4. biz valakit (erőszakkal) eltávolít vhonnan. ▸ úgy kidobja, hogy a lába sem éri a földet | biz <állásából> elbocsát.

5. pejor <pénzt> haszontalanságra v. fölöslegesen kiad.

1. mozgás közben valakihez, valamihez eljut, és azt érinti. lábát érte a lövés.

2. tn vhova érkezik. ▸ a közelébe a nyomába se ér | elér valamit, odaérkezik valamihez. végre partot ért. | ▸ célt ér célját éri

3. elér, utolér. még az állomáson érték a vonatot; a vízen érte őket a vihar. | valamin rajtakap. tetten éri.

4. valami történik vele, osztályrészéül jut. szerencse éri. | ▸ szó éri

5. tn (nagysága azzal mérhető, hogy) vhol van a vége, határa, teteje. derékig ér a víz. | (tn is ) széle, vége érintkezik valamivel. a levesbe ér a bajusza; ▸ egymást érik | tn ▸ valakihez, valamihez ér

6. ritk időt, kort, eseményt megér. nem éri a holnapot. | ▸ valamilyen véget ér története (szomorú) véget ér(t).

7. ▸ valamit ér valamivel mit érsz a pénzzel, ha ...?

[?tör ]

1. valamilyen értéket képvisel. annyit nem ér. ▸ annyit ér, mint döglött lovon a patkó

2. tn biz érvényes, szabályos, jogos. ez a dobás nem ér!; ▸ nem ér a nevem

[←ér¹ ]

1. a vérkeringést vezető csőrendszer egy szakasza v. ága. ▸ savó, tej víz folyik az ereiben ▸ eret vág valakin

2. ▸ költői ér

3. növ levél lemezén a tápanyagokat szállító vékony csőszerű rész. | ▸ a paprika ere

4. bánya kőzetek hasadékait kitöltő ásványi anyag, kül. érc. új eret tártak fel.

5. vill | kábel drótszálai közül egy. | szigetelt vezető.

6. vál anyagon vékony, finom fonalas rajzolat. a márvány erei.

[ fgr ]

a csermelynél is kisebb folyóvíz. | ▸ vékony érben

[←ér³ v. fgr ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. <termés> folyamatosan érettebbé válik. érik a búza. | <helyzet, ügy> a kívánatos irányban alakul. | ▸ valamivé érik valami a fölény góllá érett.

2. <étel, ital vegyi folyamatok nyomán> fogyasztásra folyamatosan alkalmasabbá válik. érik a sajt. | <szerves anyag> így felhasználásra egyre alkalmasabbá válik. érik a trágya.

3. <kelés> a felfakadáshoz közeledik.

4. valaki fejlődésében előrehaladva valamivé válik. férfivá érik.

5. isk biz érettségizik.

[←ér¹ ]

1. föld csill is (nagybetűvel) az az égitest, amelyen élünk.

2. égitestünk szilárd kérge, felszíne. reng a föld; ▸ alig látszik ki a földből ▸ valamit a földdel tesz egyenlővé ▸ a földbe tesz valakit ▸ majd a föld alá süllyed szégyenében ▸ a föld alól is ▸ mintha a föld nyelte volna el | a lábunk alatt levő szilárd felület, talaj, padlózat, kövezet. a földön fekszik; földet ér; ▸ földön jár | ▸ a sárga földig

3. szárazföld.

4. megművelt v. művelhető talaj. szikes föld. | ennek anyaga. földet tesz valamibe.

5. (kisebb) földtulajdon. a család v. a falu földjei.

6. ország, tartomány, vidék. magyar földön.

7. távk biz földvezeték, földelés. ▸ földbe gyökerezik a lába

[?←föl¹ ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

1. <előző tagadáshoz kapcsolódva:> szintén nem. éva nem szólt, ica sem; nem bántom, hozzá sem érek. | ▸ sem nem nem jött, sem nem írt. | páros, es. többszörös haszn. sem így, sem úgy nem jó. | <kif-ekben, se alakban.> ▸ sem éjjele, sem nappala ▸ sem inge, sem gallérja ▸ sem több, sem kevesebb | <elhallgatott előzményre utalva.> az sem baj, ha reggel jössz! ▸ ezt sem nekem mondták | <magyarázó, ill. helyesbítő tartalmú tagadó m kapcsolására:> nem is. nincs vége, azaz még meg sem kezdődött.

2. <állító m után, a vele tartalmilag rokon (le)fokozó értelmű tagadó m-ban.> mindent elhoztam, a tollat sem felejtettem el.

3. <a mellékm-ban közölt körülmény ellenére való tagadás kif-ére.> ha kérnék, sem adnám.

4. <választó ksz után, az állítm megismétlése nélkül:> nem. nem tudom, jó-e vagy sem.

5. ▸ sem is meg sem is hallotta.

1. <nyomatékos tagadás kif-ére.> eszembe sem jut; ▸ mondanom sem kell ▸ közel sem távolról sem ▸ egy cseppet sem ▸ szót sem érdemel ▸ azért sem azért sem adok!; ▸ akár sem ha akarod, akár el sem adom!

2. <tagadó névm v. hsz kiegészítésére.> semmit sem lát; sehogy sem győzi. | <harmadik tagadó szóként.> nem jön senki sem. | ritk <a ki, mi névm után, nyomatékos tagadás kif-ében.> mit sem tud róla.

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.